JW subtitle extractor

Az Őrtorony 1935.
április 1-jei száma
egy meghívást tett közzé,
méghozzá egy nagyon
érdekes meghívást.
A „Kongresszus” alcím alatt ezt írta:
„Az Őrtorony szeretné arra
emlékeztetni minden olvasóját,
hogy 1935. május 30-a
és június 3-a között
lesz egy kongresszus Washingtonban
Jehova Tanúi, valamint
a Jonadábok számára.
Bízunk benne, hogy minél
többen el tudnak majd jönni
mind a Tanúk közül,
mind a Jonadábok közül.
Mindezidáig nem sok Jonadáb tudott
részt venni ilyen kongresszusokon,
de ebből a Washingtonban
megrendezésre kerülő kongresszusból
biztosan vigaszt és
hasznot merítenek majd.”
Milyen kedves meghívás!
És tényleg nagyon érdekes,
de felvet néhány kérdést.
Kik voltak a Jonadábok?
És miért mondhatjuk,
hogy hasznot és vigaszt meríthettek
ebből a kongresszusból?
És még egy:
Hogyan segíthet ez a több mint
85 évvel ezelőtti kongresszus
jobban megérteni a mai napiszöveget
a Jelenések 7. fejezetéből?
Akkor nézzük!
1935-ben Jehova népe úgy gondolta,
hogy három csoport van, amely
megmentésben fog részesülni.
Az első csoportot a 144 000 alkotja,
amelyről a Jelenések
7. fejezet 1–8-ig ír.
Ők azok, akiket Jehova
felken a szent szellemével,
és Jézussal fognak
uralkodni az égben.
A második csoportot azok alkotják,
akik abban reménykednek,
hogy örökké élnek majd a földön.
Nagyon érdekes, hogy az Őrtorony
1932-ben párhuzamot vont
a földi reménységűek és
Jéhu társa, Jonadáb között,
méghozzá azért, mert ő támogatta
Jéhut, Jehova felkent királyát.
1932-től kezdve úgy utaltak erre
a csoportra, hogy Jonadábok.
De van velük kapcsolatban
egy érdekes részlet.
Az Őrtorony csak egy évvel a bevezetőben
említett washingtoni kongresszus előtt,
vagyis 1934-ben ösztönözte
arra a Jonadábokat,
hogy nekik is helyénvaló lenne
átadni az életüket Jehova Istennek
és megkeresztelkedniük.
Tehát eddig két csoportról beszéltünk.
A 144 000-ről és a Jonadábokról.
És melyik volt a harmadik csoport?
Ez nem más volt,
mint a nagy sokaság,
melyről a Jelenések könyve 7. fejezet
9-es versétől kezdve van szó.
Figyeljétek meg, mit
írt róla János apostol.
Miközben olvasom
a 9-es és a 10-es verset,
a következő kép segít
magatok elé képzelni.
Miután János látta
a 144 000-et, ezt írta:
„Ezek után láttam egy
nagy sokaságot,
melyet senki nem volt
képes megszámolni”.
Tehát ez a csoport a 144 000-rel
ellentétben megszámlálhatatlan.
Ezenkívül nagyon sokszínű,
hiszen a tagjai „minden nemzetből,
törzsből, népből és
nyelvből” származnak.
Figyeljétek, hol állnak:
„a trón előtt és a bárány előtt”.
És milyen a ruhájuk?
János így folytatta:
„fehér köntösbe [voltak] öltözve,
és a kezükben pálmaágak voltak.
És szüntelenül ezt kiáltották hangosan:
»A megmentést a mi
Istenünknek köszönhetjük,
aki a trónon ül, és a báránynak!«”
A fehér köntös azt
jelképezi, hogy tiszták,
és nem szennyezte be
őket Sátán világa.
Tudják, hogy a megmentést Jehovának
és a báránynak köszönhetik.
Hűségesek Jézushoz.
Pálmaágak vannak a kezükben.
Ez azt mutatja, hogy elismerik Jézust
Jehova kinevezett királyának.
Most nézzük tovább,
mit írt János apostol
a Jelenések 7. fejezetében.
Nézzük, mit ír a 13-as vers.
Tehát Jelenések 7:13:
„Erre a vének egyike
megkérdezte tőlem:
»Kik ezek, akik fehér
köntösbe vannak öltözve,
és honnan jöttek?«”
A 14-es vers így folytatja:
„Én azonnal ezt mondtam
neki: »Te tudod, uram.«
Ő pedig így szólt hozzám”.
Most jön az a gondolat,
amit a mai napiszöveg ír:
„Ezek azok, akik kijönnek
a nagy nyomorúságból,
és megmosták köntösüket, és
megfehérítették a bárány vérében.
Ezért vannak Isten trónja előtt,
és éjjel-nappal szent szolgálatot
végeznek neki a templomában.
Az, aki a trónon ül, ki fogja
feszíteni fölöttük a sátrát.”
Egy kérdés:
Mire utal a „nagy sokaság” kifejezés?
Kikből áll?
Ez a kérdés hosszú időn át
foglalkoztatta Jehova népét.
A Bibliakutatók úgy gondolták,
hogy a nagy sokaság is egy olyan
csoport, amely az égbe kerül.
Azért gondolták így,
mert a leírás szerint Isten és
a bárány trónja előtt állnak.
Állnak,
nem pedig trónokon ülnek.
Ebből arra következtettek,
hogy a felkentekkel ellentétben
ők kevésbé voltak
hűségesek Jehovához,
kevésbé engedelmeskedtek neki.
Vajon jól gondolták
ezt a Bibliakutatók?
A válaszra azon a bizonyos
washingtoni kongresszuson derült fény
1935. május 31-én, péntek délután.
Ekkor Rutherford testvér megtartotta
„A nagy sokaság” című előadását.
Mit fejtegetett az előadásában?
Elmagyarázta, hogy kik
alkotják a nagy sokaságot.
Rámutatott, hogy ők nem
egy második csoport,
amely szintén az égbe kerül,
hanem a nagy sokaság
tulajdonképpen megegyezik
a modern kori Jonadábokkal.
Képzelhetjük, milyen
izgalmas lehetett!
Rutherford testvér azt is elmagyarázta,
hogy a nagy sokaság tagjainak
ugyanolyan hűségesnek és
feddhetetlennek kell lenniük,
mint a felkenteknek.
Majd egy nagyon izgalmas
pillanat következett,
amikor Rutherford testvér
arra kérte a hallgatóságot,
hogy mindazok, akik azt remélik,
hogy örökké élnek majd a földön,
álljanak föl.
Egy testvér beszámolója szerint
több mint 10 000-en álltak föl.
Nem semmi lehetett!
Majd Rutherford testvér így szólt:
„Íme, a nagy sokaság!”
Egy testvérnő ezt mondta:
„Először néma csend volt.
Azután hangos és hosszan tartó,
örömteli kiáltás és
éljenzés következett.”
A kongresszus gyorsan elröppent,
de a hatásait a mai napig érezhetjük.
Vajon milyen jó eredménye
lett a kongresszusnak?
Jehova népe belevetette
magát a prédikálómunkába.
Egy testvérnő ezt mondta:
„Nagy lelkesedéssel mentünk
vissza a területünkre,
hogy felkutassuk ezeket
a juhszerű embereket,
akiket még be kellett gyűjteni.”
A kongresszus után más is változott.
Voltak olyanok, akik többé
már nem fogyasztottak
az emlékünnepen
a kenyérből és a borból.
De miért?
Mert felismerték, hogy ők
a földön fognak örökké élni,
és nagyon hálásak voltak
Jehovának a reménységükért.
Sőt, volt még egy jó eredmény.
A kongresszus előtt az Őrtorony
folyóirat és más kiadványok
elsősorban Jézus felkent
követőinek készültek,
de ezután a kongresszus után
már úgy írták meg
ezeket a kiadványokat,
hogy a felkentek mellett a más juhok
is hasznot meríthessenek belőle.
Ennek köszönhetően a felkentek
és a más juhok egységben vannak.
A saját bőrünkön tapasztaljuk azt, amit
Jézus jövendölt a János 10:16-ban.
Ezt mondta:
„Más juhaim is vannak, amelyek
nem ebből az akolból valók.
[Ők nem a felkentek.]
Őket is be kell gyűjtenem,
és figyelni fognak a hangomra,
és egy nyáj lesznek egy pásztorral.”
Milyen boldogok vagyunk,
hogy mi is Jehova nyájához tartozunk,
és figyelhetünk a jó pásztor,
Jézus hangjára,
és arra, akit kinevezett
a hű és értelmes rabszolgának.
Robert Simons, aki részt vett
az 1935-ös kongresszuson,
el tudta képzelni magát
a nagy sokaság között,
amelyet a képen is látunk.
Nagyon boldog volt, hogy
megérthette ezt a fontos igazságot.
Ezt mesélte:
„Miközben mentem
a hotelba, a szállásomra,
mindenkinek, akivel csak
találkoztam, ezt mondtam:
»Én is a nagy sokasághoz tartozom!«”
Igen, minden oka megvolt rá,
hogy boldog legyen,
és nekünk is megvan rá.
Ha arra gondolunk, hogy Jehova
milyen szép jövőt ad nekünk,
boldogok és hálásak lehetünk.
És miközben igyekszünk
ráhangolódni az emlékünnepre,
valóban így érzünk.
Legyünk akár felkentek,
akár a nagy sokaság tagjai, akik
kijönnek „a nagy nyomorúságból”.

Seth Hyatt: A nagy sokaság (Jel 7:13,14)