JW subtitle extractor

Egy kis városban nőttem fel,
és nagyszerű gyermekkorom volt.
A szüleim már fiatalon arra neveltek,
hogy szeressem Istent, és tiszteljem a Bibliát.
Rendszeresen ott voltunk a templomban,
magániskolába jártam,
és mindennap részt vettem egy bibliaórán.
Mindezek ellenére, úgy éreztem,
hogy valami hiányzik.
15 évesen az életem
egy pillanat alatt megváltozott.
Felmásztam egy magas fára, az ág letört,
én leestem és lebénultam.
Attól kezdve én, aki addig
egy örökmozgó gyerek voltam,
nyaktól lefele teljesen lebénultam.
Semmit nem éreztem.
18 éves koromra a karjaim megerősödtek,
és így valamennyire újra el tudtam látni magam.
Egyetemre mentem,
és egy kollégiumban laktam.
De az életem újra drámai módon megváltozott.
Itt ki voltam téve a drognak, az alkoholnak
és az erkölcstelenségnek,
és ez engem is magával sodort.
Ám a Bibliát minden este olvastam,
és még mindig komolyan hittem Istenben.
De amikor imádkoztam, és este elaludtam,
pontosan tudtam,
hogy én is a pokolban fogok égni,
ahogyan ezt korábban tanították nekem.
Ez idő tájt találkoztam egy lánnyal,
akit Julie-nak hívtak,
és hamarosan összeházasodtunk.
Ő ugyanazt a hippi életet élte, mint én,
és tudtuk, hogy ha házasok akarunk maradni,
akkor távol kell tartanunk magunkat
minden rossz hatástól.
Elkezdtük keresni Istent, és azt akartuk,
hogy az életünk része legyen.
Egy nap egyedül voltam a parkban.
A kilátás gyönyörű volt.
Előttem volt egy tó, a háttérben pedig a hegyek.
Ekkor imádkoztam Istenhez.
Elmondtam neki, hogy szolgálni akarjuk őt,
de nem tudjuk, hogyan.
Körülbelül 10 perccel később
egy férfi odasétált hozzám,
és elkezdett nekem beszélni
a paradicsomi földről.
Minden, amit mondott, teljesen érthető volt.
Már olvastam is róla korábban.
Ami leginkább megfogott,
az a pokoltűzzel kapcsolatos magyarázata volt.
Olyan tiszta és olyan logikus volt!
Minden teljesen világossá vált.
Másnapra meghívott minket
a királyságterembe, és mi elmentünk.
Sosem felejtjük el az első összejövetelt,
amin 37 évvel ezelőtt jelen voltunk.
Hosszú volt a hajam,
és lyukak voltak a farmernadrágomon.
Talán még cipő sem volt rajtam először.
Ahogyan ott ültünk, úgy gondoltam,
hogy a testvér,
aki a színpadon tartja a programot,
biztosan visszataszítónak tart minket.
De meglepetésünkre,
rögtön az összejövetel után odajött,
üdvözölt minket,
és meghívott bennünket a családjához.
Semmire sem emlékszünk az előadásból,
de sosem fogjuk elfelejteni a fogadtatást.
Azonnal elkezdtünk részt venni
minden összejövetelen a királyságteremben,
és a bibliatanulmányozás is elkezdődött
azzal a testvérrel, akivel a parkban találkoztunk.
Nem tudtunk egyik napról a másikra
változtatni az életünkön,
de a testvérek nagyon kedvesek
és türelmesek voltak velünk.
Most már volt célja az életünknek.
Az üresség, amelyet korábban éreztem,
teljesen elmúlt.
Nem folytattuk tovább az önző életünket.
Most már Jehova, a testvérek
és a szolgálat volt az életünk.
Átadtuk magunkat Jehovának,
és megkeresztelkedtünk.

Soha nem felejtjük el a kedves fogadtatást