JW subtitle extractor

Felkészülés a házasságra – 1. rész: Felkészült vagyok az ismerkedésre? – Részlet

Video Other languages Share text Share link Show times

– A tiéd?
– Igen, kösz.
Te Lily vagy, igaz?
– Igen.
Te pedig Sean.
– Igen.
Már láttalak.
Klassz, ahogy kosarazol.
– Köszi. Te is.
– Lenne kedved lógni valamikor?
– Persze.
Lilynek hívnak, és nemrég
volt egy kis problémám.
Van egy fiú, akit Seannak hívnak,
és nemrég került az iskolánkba.
Tudom, hogy nem helyes, ha
olyan valaki tetszik, aki nem Tanú.
A gond ott kezdődött,
hogy ő viszont az.
Sean és a családja a mi
gyülekezetünkhöz költözött.
És minél többször láttam,
annál inkább megtetszett.
„Nehéz a kezem sóhajom miatt.
Ó, bárcsak tudnám,
hol találhatom meg őt!
Örökös helyéig is elmennék.
Peres ügyet terjesztenék eléje”
Ahogy említettem,
„volt egy problémám.”
Naponta látom a korombeli
párokat az iskolában.
Nekem úgy tűnik, hogy boldogok.
Őszintén szólva, én is
olyan boldog akartam lenni.
A szüleim is észrevették a problémámat,
és beszélgettek róla aznap este.
És hamarosan nem éreztem
magam egyedül többé.
Másnap anyukám meghívott, hogy
menjek el vele egy-két dolgot elintézni.
Ezután beugrottunk egy kis kávézóba.
Megkérdezte tőlem,
hogy mi újság velem.
Először nem akartam elmondani neki,
de segített feloldódnom.
Így hát beszéltem neki arról,
hogy mit érzek Sean iránt,
és azt hittem, hogy majd
rosszat gondol rólam.
De nem így volt.
– Minden, amit érzel, természetes, Lily.
Emlékszem, hogy ugyanígy éreztem,
amikor annyi idős voltam, mint te.
– Tényleg?
– Hát persze.
Jehova így teremtett
meg minket, édesem.
És mivel ő teremtett minket,
tudja, hogy hogyan
lehetünk igazán boldogok.
És ez minden, amit akar nekünk.
És apa és én is ezt
szeretnénk adni neked.
Nem szidott össze,
nem tett olyat, amitől
zavarban érezném magam.
És ami a legfontosabb,
időt szakított arra,
hogy meghallgasson.
Nem anya volt az egyetlen, aki segített.
Apa is felkészült rá, hogy segítsen
megoldani a problémámat.
Aznap este családi imádatunk volt.
És megint csak hagyták,
hogy hadd beszéljek én.
Azt mondták, hogy ne tartsam
magamban a dolgokat.
Így hát nem is tettem.
– Szóval, nem tudom,
hogy mit tegyek.
– Lily, köszönjük, hogy
elmondtad nekünk, hogyan érzel.
Hadd kérdezzek valamit:
Mit gondolsz, Jehova
miért ültette belénk
ezeket a természetes
érzéseket a másik nem iránt?
– Hogy egy napon a férfi és
a nő házasságot kössön.
– Helyes!
Egy jó házasság olyan,
mint két korcsolyázó a jégen.
Egy gyönyörű előadás
könnyűnek tűnhet.
De valóban az?
– Nem.
– Senki nem kísérelné
meg ezt gyakorlás,
egy ügyes társ
és megfelelő útmutatás nélkül. Igaz?
– Igen.
– Nos, ugyan így van ez
a jó házassággal is, kicsim.
Ez nem a véletlen műve.
Ehhez is szükség van egy jó társra,
az összehangolt erőfeszítésekre,
de ami a legfontosabb,
bölcs tanácsra Jehovától.
Megkérhetlek, hogy lapozd fel
velem a 32. zsoltár 8. versét,
és olvasd fel számunkra?
– Persze.
Így szól:
„Éleslátást adok neked, és
oktatlak az útra, melyen járnod kell.
Tanácsot adok, szemeim
rajtad nyugodnak.”
– Lily, Jehova nagyon szeret minket.
És ha figyelünk rá,
jó döntéseket fogunk
hozni az életünkben,
amit egyáltalán nem
fogunk megbánni.
Tovább beszélgettünk,
majd kaptam egy kis házi feladatot.
Apa kinyomtatott pár
cikket, hogy olvassam el.
És így is tettem.
Miközben olvastam
és elmélkedtem azokon,
felismertem valamit.
Ha várok egy kicsit a randevúzással,
semmi jóról nem maradok le.
Ehelyett felkészültebbé válok.
Az időmet most olyan
dologra fordíthatom,
ami sokkal fontosabb:
a Jehovával ápolt kapcsolatomra.
Szert tehetek keresztényi
tulajdonságokra és élettapasztalatra,
amely segíteni fog később, ha úgy
döntök, hogy megházasodom.