JW subtitle extractor

Mózes ötödik könyvének áttekintése.
Ezt a könyvet Mózes írta
Moáb síkságán
i. e. 1473-ban,
közvetlenül azelőtt,
hogy az izraeliták
beléptek az ígéret földjére.
Úgy is szoktak rá utalni, hogy 2. törvénykönyv,
de nemcsak a törvényt tartalmazza,
hanem annak magyarázatát is.
Arra ösztönzi az izraelitákat,
hogy szeressék Jehovát,
és engedelmeskedjenek neki Kánaán földjén is.
A könyv alapvetően Mózes négy beszédéből,
az énekéből és az áldásából áll.
Az első 4 fejezetben, vagyis az 1. beszédben
Mózes áttekinti,
hogy mi történt Izraellel a kivonulás után,
és arra ösztönzi a népet,
hogy emlékezzenek Jehova tetteire.
Mózes például felidézi, hogy Jehova kiirtotta
azt a hitetlen és gyáva nemzedéket,
amely 40 évvel azelőtt
megrémült Kánaán lakóitól.
A 2. beszédben, amelyet az 5–26-ig
tartó fejezetek tartalmaznak,
Mózes felszólítja a népet,
hogy tartsák meg Isten parancsait,
de ne pusztán kötelességtudatból,
hanem azért, mert teljes szívükkel,
lelkükkel és erejükkel szeretik őt.
Tudtad?
Az ókorban a bevándorlóknak nem voltak jogaik,
és az özvegyeknek és az árváknak
nagyon nehéz volt az életük.
Azonban Izraelben Jehova törvénye
mindenkinek védelmet biztosított,
így a bevándorlóknak, az özvegyeknek,
és az árváknak is.
Jehova szereti ezeket az embereket,
és ezt várja el a népétől is.
A 7. fejezetben Mózes
azt mondja az izraelitáknak,
hogy Jehova ki fogja űzni előlük
az ígéret földjén élő nemzeteket,
amelyek népesebbek és erősebbek náluk.
A 8. fejezetben Mózes
azt mondja Izrael örökségéről,
hogy az egy jó föld, ahol vannak folyók,
búza, árpa, szőlő, füge,
gránátalma, olívaolaj és méz.
De sajnos az ott élő emberek
hamis isteneket imádnak,
ezért a 12. fejezetben
az izraeliták parancsba kapják,
hogy rombolják le az oltárokat,
zúzzák szét a szent oszlopokat,
égessék el a szent rudakat,
és vágják ki a faragott bálványokat.
A 16. fejezetben Mózes emlékezteti Isten népét,
hogy tartsák meg a pászkát
és a három nagy ünnepet:
a kovásztalan kenyerek ünnepét,
a hetek ünnepét és a lombsátorünnepet.
A 18. fejezetben
egy figyelemre méltó próféciát olvashatunk.
Mózes ezt mondja:
„Jehova, a ti Istenetek prófétát ad nektek
a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok.
Őrá hallgassatok.”
A 27. és 28. fejezet, vagyis a 3. beszéd
felsorolja az engedetlenekre váró átkokat,
és az engedelmesekre váró áldásokat.
Miután a nép átkel a Jordánon,
hat törzsnek az Ebál-hegyen
el kell ismételnie az átkokat.
A másik hat törzsnek pedig
a Gerizim-hegyen kell állnia,
hogy megáldják a népet.
A 29. és 30. fejezetben
Mózes a 4. beszédében
szövetséget köt a néppel,
és felszólítja őket, hogy válasszák az életet
azáltal, hogy hallgatnak Jehovára.
A 31. fejezetben Jehova
kinevezi Józsuét Mózes utódjának.
Józsuénak bátornak és erősnek kell lennie,
hogy be tudja vezetni a népet
a földre, amelyet Isten ad nekik.
A 32. fejezetben olvashatjuk Mózes énekét,
amely szembeállítja Isten hűségét
az izraeliták hűtlenségével.
A 33. fejezet tartalmazza az áldást,
amelyet Mózes
„a halála előtt jelentett ki az izraelitáknak”.
Az utolsó fejezet leírja, hogy Mózes
a Nébó-hegyről megnézheti az ígéret földjét.
Jehova ezt mondja neki:
„Megengedem, hogy a saját szemeddel lásd,
de nem fogsz átmenni oda.”
Végül Mózes 120 évesen meghal,
Jehova pedig egy ismeretlen helyen
eltemeti őt Moáb földjén.
Miközben Mózes 5. könyvét olvasod,
figyeld meg, hogy Jehova
megáldja azokat, akik szeretik őt,
de visszatartja az áldását
az engedetlen emberektől;
és keress olyan alapelveket,
amelyek a mózesi törvényben
és Jézus tanításaiban is megjelennek,
aki a Mózeshez hasonló próféta
és Isten királyságának a királya.