JW subtitle extractor

A tesszalonikaiaknak írt második levél áttekintése.
Pál apostol i. sz. 51 körül Korintuszban írta meg
ezt a fontos levelet a tesszalonikaiaknak,
nem sokkal azután,
hogy elküldte nekik az első levelét.
Az első levelében Pál arra buzdította a testvéreket,
hogy éljenek csendes életet,
a maguk dolgával törődjenek,
és dolgozzanak szorgalmasan.
Azonban erre az ösztönzésre
továbbra is szükség volt.
Úgy tűnik, néhányan mások dolgába avatkoztak,
és nem akartak dolgozni,
hogy eltartsák magukat.
Emellett a gyülekezet olyan leveleket
vagy üzeneteket kaphatott,
amelyek látszólag Páltól
vagy más fontos testvérektől származtak,
és az állt bennük, hogy „Jehova napja itt van”.
A tesszalonikaiaknak írt második levél
három fejezetből áll.
Az 1. fejezetben Pál megdicséri a testvéreket
a hitükért és a kitartásukért,
és kifejti, hogy akik nyomorúságot élnek át,
azoknak enyhülést hoz majd az,
amikor a megdicsőült Krisztus a királyi
hatalmával élve elpusztítja Isten ellenségeit.
A 2. fejezetben Pál elmagyarázza,
hogy mielőtt eljön Jehova napja,
bizonyos dolgoknak meg kell történniük.
Ezek közé tartozik a nagymértékű hitehagyás,
és az, hogy nyilvánvalóvá válik
„a törvénytelenség embere”,
amely kifejezés hitehagyott vallási vezetők
csoportjára utal.
Ez a jelképes ember
a gyülekezetek fölé emeli magát.
Tudtad?
Valószínűleg közkézen forgott egy levél,
amelyet hamisan Pálnak tulajdonítottak,
ezért ő így zárta a levelét:
„Én, Pál, saját kezűleg írom nektek,
hogy üdvözöllek titeket,
ami minden levelemnek az ismertetőjegye.
Így írok.”
A 3. fejezetben Pál azt írja a gyülekezetnek,
hogy jegyezzék meg azokat,
akik még mindig „rendetlenül viselkednek”,
vagyis talán nem akarnak dolgozni,
és szakítsák meg velük a társas érintkezést.
De azért a gyülekezet ne tekintse
ellenségnek az ilyeneket,
hanem inkább intsék őket mint testvéreket.
Az a cél, hogy megbánásra indítsák őket.
A tesszalonikaiaknak írt második levelet
olvasva figyeld meg,
hogyan használhat fel Sátán büszke embereket,
hogy meghamisítsa az igazságot;
hogy kerülnünk kell azoknak a társaságát,
akik rendetlenek,
de közben intenünk kell őket mint testvéreket;
és hogy ki kell tartanunk a nyomorúságban,
amíg türelmesen várunk Isten királyságára.