JW subtitle extractor

A Titusznak írt levél áttekintése.
Pál apostol valamikor i. sz. 61 és 64 között írta
az ihletett levelét Titusznak.
Erre Makedóniában kerülhetett sor
valamivel az első római fogsága után.
Pál – nyilván a szabadulása után –
együtt szolgált Titusszal Krétán.
Aztán amikor elhagyta a szigetet,
Titusz ott maradt.
Titusz egy nehéz feladatot kapott Páltól.
A krétaiak általánosságban a becstelenségükről,
lustaságukról és falánkságukról voltak ismertek.
Ezek a rossz szokások a gyülekezetben is
megmutatkoztak néhányaknál.
Ezért Pál a levelében arra kérte Tituszt,
hogy hozza rendbe a hiányosságokat a krétai
gyülekezetekben, és nevezzen ki véneket.
A Titusznak írt levél három fejezetből áll.
Az első fejezetben Pál leírja, hogy milyen
követelményeknek kell megfelelniük a véneknek.
Majd azt mondja Titusznak,
hogy szigorúan feddje meg azokat,
akik megpróbálják félrevezetni a testvéreiket.
Közéjük tartoznak olyanok, akik lázadnak,
nem beszélnek semmi hasznosról,
és ragaszkodnak a körülmetélkedéshez.
Pál a második fejezetben számos olyan erényt sorol fel,
amelynek jellemeznie kell a keresztény férfiakat
és nőket, köztük a rabszolgákat is.
Arra bátorítja Tituszt, hogy éljen
a kapott hatalmával.
Hozzáteszi: „Soha senki ne nézzen le téged.”
Tudtad?
Tituszt olyan felvigyázónak ismerhetjük meg,
akire kényes és nehéz ügyeket is rá lehetett bízni.
Bátor, szilárd és kedves jellem volt,
és nyilván jó szervező is.
Pál biztos volt benne,
hogy Titusz jó munkát végez majd Krétán.
Pál a harmadik fejezetben azt kéri Titusztól,
hogy emlékeztesse a krétaiakat,
hogy engedelmeskedjenek a kormányzatoknak,
legyenek észszerűek, ne kötekedjenek,
és mindenkivel bánjanak szelíden.
A levél végén azt írja neki, hogy ne folyjon bele
a mózesi törvényt érintő ostoba vitákba,
és kerülje azokat, akik szektás nézeteket terjesztenek.
Miközben a Titusznak írt levelet olvasod,
figyeld meg,
hogy a felvigyázóknak bátran intézkedniük kell,
amikor gondok adódnak a gyülekezetben;
hogy Isten szelleme képes mindenféle embert vonzani,
és segít nekik krisztusi egyéniséget kifejleszteni;
és hogy a Sátán világára jellemző
rossz szokásokat el kell utasítaniuk azoknak,
akik Isten királyságának az alattvalói.