00:00:04
– Hé, Zsófi, kell a megoldás?00:00:06
00:00:09
– Kösz, nem.00:00:10
00:00:23
– Szóval, mi történt a dolgozat után?00:00:26
00:00:26
– Képzeld, próbált
segíteni Zsófinak, de…00:00:30
00:00:30
Hé, miért nem másoltad le a megoldást?00:00:32
00:00:32
– Ja, te lehettél volna
a legjobb tanuló.00:00:35
00:00:36
– Mert vannak ennél fontosabb dolgok is.00:00:40
00:00:40
– Mégis micsoda?00:00:41
00:00:41
– Például a becsületesség.00:00:43
00:00:49
– Á, gyere!00:00:51
00:00:53
– De Zsófi, senki nem tudta volna meg,
hogy ha lemásolod.00:00:57
00:00:58
– Jehova igen.00:01:00
00:01:01
– De miért kell neki szót fogadni,
ha nem is látjuk?00:01:05
00:01:05
– Háát, um.00:01:07
00:01:14
Apa, hogy mondjam el Zoénak,
hogy Jehova látja, mit teszünk?00:01:20
00:01:20
– Hmm. Mi ugye nem látjuk Jehovát,
de honnan tudjuk, hogy létezik?00:01:26
00:01:26
– A Bibliából.00:01:28
00:01:28
De Zoé még csak most kezdett el tanulni.00:01:31
00:01:31
– Ez igaz. Eszedbe jut valami,
ami Jehovától van, és Zoé is látja?00:01:37
00:01:37
– Hmm,00:01:41
00:01:41
amiket teremtett!00:01:43
00:01:45
Nézd, itt, a lap alján!00:01:49
00:01:49
– „Isten alkotta mindezeket a dolgokat.00:01:51
00:01:51
Isten teremtette az eget és a földet.00:01:54
00:01:54
Az embereket is ő alkotta meg.”00:01:56
00:01:58
– Te mit szeretsz abból,
amit Jehova teremtett?00:02:02
00:02:02
– Hát, szeretem a naplementét,00:02:06
00:02:06
a gyümölcsöket,00:02:08
00:02:08
a kiskutyámat és az anyukámat.00:02:12
00:02:12
– Hihi!00:02:13
00:02:13
Ezekből láthatod,
hogy Jehova nagyon szeret téged.00:02:18
00:02:18
Nekem is vannak kedvenceim,00:02:20
00:02:20
és ha ezekre gondolok,00:02:21
00:02:21
akkor eszembe jut,
hogy Jehova lát engem.00:02:24
00:02:24
– És... ezért mindig szót fogadsz neki.00:02:27
Miért fogadj szót Istennek, ha nem látod őt?
-
Miért fogadj szót Istennek, ha nem látod őt?
– Hé, Zsófi, kell a megoldás?
– Kösz, nem.
– Szóval, mi történt a dolgozat után?
– Képzeld, próbált
segíteni Zsófinak, de…
Hé, miért nem másoltad le a megoldást?
– Ja, te lehettél volna
a legjobb tanuló.
– Mert vannak ennél fontosabb dolgok is.
– Mégis micsoda?
– Például a becsületesség.
– Á, gyere!
– De Zsófi, senki nem tudta volna meg,
hogy ha lemásolod.
– Jehova igen.
– De miért kell neki szót fogadni,
ha nem is látjuk?
– Háát, um.
Apa, hogy mondjam el Zoénak,
hogy Jehova látja, mit teszünk?
– Hmm. Mi ugye nem látjuk Jehovát,
de honnan tudjuk, hogy létezik?
– A Bibliából.
De Zoé még csak most kezdett el tanulni.
– Ez igaz. Eszedbe jut valami,
ami Jehovától van, és Zoé is látja?
– Hmm,
amiket teremtett!
Nézd, itt, a lap alján!
– „Isten alkotta mindezeket a dolgokat.
Isten teremtette az eget és a földet.
Az embereket is ő alkotta meg.”
– Te mit szeretsz abból,
amit Jehova teremtett?
– Hát, szeretem a naplementét,
a gyümölcsöket,
a kiskutyámat és az anyukámat.
– Hihi!
Ezekből láthatod,
hogy Jehova nagyon szeret téged.
Nekem is vannak kedvenceim,
és ha ezekre gondolok,
akkor eszembe jut,
hogy Jehova lát engem.
– És... ezért mindig szót fogadsz neki.
-