00:00:11
– Zsófi!00:00:13
00:00:13
Zoé és Becky mindjárt itt van.00:00:15
00:00:15
[Zsófi sóhajt.]00:00:17
00:00:17
Kész vagy?00:00:19
00:00:19
Óó, minden rendben van?00:00:22
00:00:22
– Nem!00:00:24
00:00:24
Nagyon szeretném, hogy Zoé anyukája
tanulmányozzon.00:00:28
00:00:28
De mi van, ha elrontom?00:00:30
00:00:30
Ha olyat kérdez, amire
nem tudok válaszolni.00:00:34
00:00:34
Mi lesz akkor?00:00:38
00:00:38
– Tudod, néha én is izgulok.00:00:44
00:00:44
De nem kell aggódnunk.00:00:46
00:00:46
– Miért nem?00:00:48
00:00:48
– Hát, gondolj a virágokra,
amiket múltkor ültettünk.00:00:54
00:00:54
Elültettük a magokat.00:00:56
00:00:56
– Aha.00:00:57
00:00:57
– És utána meglocsoltad őket.00:01:02
00:01:02
Valahogy így van ez az emberekkel is.00:01:05
00:01:05
Amikor először beszélünk valakinek Jehováról,00:01:08
00:01:08
az olyan, mintha egy kis
magot ültetnénk a szívébe.00:01:12
00:01:12
És aztán, ahogy folyamatosan tanítjuk,00:01:15
00:01:15
olyan, mintha megöntöznénk azt a kis magot.00:01:18
00:01:18
Viszont, mitől is bújtak ki a virágok?00:01:22
00:01:22
Te húztad ki őket a földből?00:01:27
00:01:27
[Zsófi nyög, miközben húzza a virágot.]00:01:35
00:01:35
– Hehe, nem. Dehogyis!
A napfénytől bújtak ki.00:01:39
00:01:39
– És ki adja a napfényt?00:01:42
00:01:42
– Jehova!00:01:44
00:01:44
Ááá! Ő adja a növekedést.00:01:46
00:01:46
– Így van!00:01:48
00:01:48
Jehova segít az embereknek,
hogy megszeressék az igazságot,00:01:52
00:01:52
és a szívükbe zárják.00:01:53
00:01:53
Szóval, Zoé anyukájának is tud segíteni.00:01:57
00:01:57
– De jó!00:01:59
00:01:59
– Hahh! Megjöttek.00:02:02
00:02:02
Figyelj csak!00:02:03
00:02:03
Szerintem együtt biztos sikerülni fog.00:02:06
00:02:06
– Köszi, anya. Igazad van.00:02:09
00:02:09
Jehovával menni fog.00:02:12
00:02:13
– Sziasztok!00:02:14
00:02:14
– Helló!00:02:15
00:02:15
– Gyere csak!00:02:17
Isten adja a növekedést
-
Isten adja a növekedést
– Zsófi!
Zoé és Becky mindjárt itt van.
[Zsófi sóhajt.]
Kész vagy?
Óó, minden rendben van?
– Nem!
Nagyon szeretném, hogy Zoé anyukája
tanulmányozzon.
De mi van, ha elrontom?
Ha olyat kérdez, amire
nem tudok válaszolni.
Mi lesz akkor?
– Tudod, néha én is izgulok.
De nem kell aggódnunk.
– Miért nem?
– Hát, gondolj a virágokra,
amiket múltkor ültettünk.
Elültettük a magokat.
– Aha.
– És utána meglocsoltad őket.
Valahogy így van ez az emberekkel is.
Amikor először beszélünk valakinek Jehováról,
az olyan, mintha egy kis
magot ültetnénk a szívébe.
És aztán, ahogy folyamatosan tanítjuk,
olyan, mintha megöntöznénk azt a kis magot.
Viszont, mitől is bújtak ki a virágok?
Te húztad ki őket a földből?
[Zsófi nyög, miközben húzza a virágot.]
– Hehe, nem. Dehogyis!
A napfénytől bújtak ki.
– És ki adja a napfényt?
– Jehova!
Ááá! Ő adja a növekedést.
– Így van!
Jehova segít az embereknek,
hogy megszeressék az igazságot,
és a szívükbe zárják.
Szóval, Zoé anyukájának is tud segíteni.
– De jó!
– Hahh! Megjöttek.
Figyelj csak!
Szerintem együtt biztos sikerülni fog.
– Köszi, anya. Igazad van.
Jehovával menni fog.
– Sziasztok!
– Helló!
– Gyere csak!
-