JW subtitle extractor

Eleinte miért vonzott
az egyenlőségért folytatott küzdelem?
A múltban a Dél-afrikai Köztársaságban
a rasszizmus törvényes volt.
És bár azóta a törvény megváltozott,
az emberek gondolkodásmódja nem.
Az előítélet miatt megvan
az elképzelésük arról,
hogy bizonyos emberek
hogyan nézzenek ki,
hol lakjanak, vagy hogy beszéljenek.
Egyetlen közösségben sem éreztem azt,
hogy igazán elfogadtak volna.
A környezetemben
nagyon sokan nélkülöztek,
a körülmények nem voltak túl fényesek.
Volt, akinek jutott víz, de volt,
akinek nem. Segíteni akartam.
Idővel néhány politikai
párt azt állította,
hogy tudna változtatni a helyzeten.
Nem mondtam senkinek, de magamban
már elkezdtem hinni ezeknek a pártoknak,
és azt reméltem, hogy ők nyernek.
A tüntetéseknek óriási erejük van.
Rengetegen egyszerre mozdulnak meg,
különböző rasszú, kultúrájú
emberek, fiúk, lányok,
mindenki együtt küzd azért, hogy
az emberekkel egyenlően bánjanak.
Része akartam lenni ennek,
változást szerettem volna.
Milyen változásokat vettél
észre magadon?
A Covid19-járvány miatt
sokat voltam otthon,
és bár igyekeztem magam lefoglalni,
nyilván néztem a tévét is.
Egyre inkább feltűnt, hogy hogyan
bánnak a nőkkel, a gyerekekkel,
az idősekkel és a bevándorlókkal
ebben az országban.
Kezdtem úgy érezni, hogy
tennem kellene értük valamit.
A suliban is volt egy tüntetés.
Tudtam, hogy Jehova
Tanújaként nem vehetek részt benne,
de ez nagyon frusztrált.
Rossz érzés volt csak úgy állni,
és nem csinálni semmit.
Nem akartam,
hogy a többieknek úgy tűnjön,
hogy ez az egész engem nem is érdekel.
A szüleimnek feltűnt, hogy mennyire
foglalkoztatnak ezek a dolgok.
Néha még ki is fakadtam, hogy
hogy bánhatnak így az emberekkel.
De sokat segítettek az idevágó havi
adásokkal, és azzal, hogy kifejezetten
ezekről a témákról beszélgettünk
a családi imádaton.
A kedvenc kongresszusom „A szeretet
soha nem múlik el” témájú volt.
Emlékszem, volt egy előadás,
ami különösen nagy hatással volt rám.
Arról szólt, hogy a szeretet
„mindent elhisz”.
Ehhez a legjobbat kell
feltételeznünk másokról.
Rájöttem, hogy nem szabad
negatívan vagy kritikusan
gondolkodnom a testvérekről.
Amióta így teszek, nagyon sok
jó barátságot tudtam kötni
különböző hátterű személyekkel.
Nagyon örülök, hogy a saját bőrömön
tapasztalhatom azt az igazi szeretetet,
ami Jehova népét jellemzi.
Eszembe jutott egy bibliavers,
a Jeremiás 10:23,
ahol azt olvassuk, hogy az ember
„még csak [a] lépteit sem irányíthatja”.
Ebből megértettem, hogy az emberi
próbálkozások kudarcra vannak ítélve.
A múltban sem tudták megváltoztatni
a világot, és most sem fogják.
Ha támogatnám őket a tüntetéseken,
vagy a közösségi médiában,
az olyan lenne, mintha szeretnék
szépen lefesteni egy süllyedő hajót.
Ez a világ pont egy
ilyen süllyedő hajóhoz hasonlít,
és nem lenne semmi értelme támogatni.
Hogyan harcolsz most
az igazságtalanság ellen?
Már nem érzem úgy,
mintha nem tennék semmit.
Régebben teljesen kifárasztott és
elkeserített az, hogy nincsen változás.
Most viszont örömet ad az,
hogy megoszthatom másokkal
a Bibliában található reményt.
Most már nem foglalkozok
annyit azokkal a hírekkel,
amik az embereket érő
igazságtalanságról szólnak.
Inkább arra fordítom az energiámat,
hogy teljes időben önkéntesként
segítsek az embereknek
megismerni Jehovát és az igazságot.
Így megtudhatják, hogy mit tartogat
a számukra Isten a jövőben.
Amikor apával tanulmányoztunk,
megnéztünk bibliai próféciákat,
és azt, hogy hogyan teljesedtek be.
Ebből láttam, hogy mindent,
amit Jehova megígért,
100 százalékosan beteljesített.
Úgyhogy biztos, hogy a jövőre vonatkozó
próféciák is be fognak teljesedni.
Jehova szolgái szeretik egymást.
Támogatják a hittársaikat
a nehézségek idején, függetlenül attól
hogy milyen nyelvet beszélnek,
melyik országból származnak,
vagy hogy hol élnek.
Ezért biztos vagyok benne,
hogy a jövőben, amikor Isten
királysága fog uralkodni,
minden egyes ember
szeretni fogja egymást.

Erősítsd a hited! – A szeretet legyőzi az igazságtalanságot!